Líbiától Egyiptomig - Almásy László nyomában

 

almasy

Az Eltűnő Félben Lévő Kultúrák Egyesületének alapítója Lóránt Attila most az ismert magyar Afrika-kutató Almásy László nyomába lépett, hogy végigjárja és megtapasztalja a legendás helyeket és felfedezéseket amelyek Almásy nevéhez fűződnek és összevethesse azok mai állapotát a felfedező leírásaival. Az úti cél a Líbiai sivatag, a legfontosabb elérni vágyott állomások El Vadi Kufrah, az ígéret földje, ahol Almásyt a Homok Atyja névvel tüntették ki; ezután az Uveinát-hegység melynek barlangjaiban sziklarajzokat fedezett fel; Zarzura amely a Gilf Kebrir hegység rejtekében az Úszók barlangját rejti és a hozzájuk vezető úton Abu Ballas a Korsók Atyja, ahol a népi legendák életre kelnek.

 

 

 

térkép

A sivatag szerelmese nyomán háromszor vágott a Szaharának Lóránt Attila és kísérete. Első expedíciójuk során a Kadhafi uralta Líbiában keltek útra a Földközi-tenger mellékén keletre tartva. A ma olajültetvényekkel borított északi partvidéki tájon Almásy 1941 és 44 között német tartalékos tisztként szolgált. Őt követve Attiláék Tripoliból Tobrukba, onnan Ajdabiyah városán keresztül haladtak, utazásukat sűrű katonai ellenőrzések szakították meg.
A sivatag halhatatlan törvényeit mi sem bizonyítja jobban minthogy útjuk során minden történelmi és technológiai fejlődés ellenére ugyanazokkal az akadályokkal és veszélyekkel kellett megbirkózniuk, mint majd egy évszázaddal korábban Almásynak. A kocsik kerekei rendszeresen a homok marasztaló vendégszeretetét élvezhették, amiből keserves küzdelem árán sikerült csak kiszabadítaniuk; s míg a felforrt hűtővíz hűlésére vártak, nem tudhatták hogy a távolban közeledő idegen autók barátokat vagy ellenségeket hordoznak: rablóbanditák, katonák és felkelők uralta vidéken jártak. Útjuk azonban nem volt mentes kellemes élményektől sem: a tábortűz mellett tuareg kísérői sok népi legendával gazdagították Attila ismereteit és egyszer egy nomád pásztorcsalád sátrában is megpihenhettek.
El Vadi Kufrah-ban, a régen tevevásárairól híres városban szomorúan tapasztalták hogy az Almásy idején még zöldellő foltként tündöklő oázisban nyoma sincs régi fényének. Fegyveres katonai kísérettel kibővülve, immár út nélküli kihalt terepen haladnak az Uveinát hegység felé. Első expedíciójuknak itt kényszerű vége szakadt, mert a katonák ideiglenesen lezárták a területet, rablótámadásokra hivatkozva.

A második út

Ugyanazon az útvonalon, ugyanazzal a kísérővel vág újból az útnak Lóránt Attila. Az expedíció fonalát ott veszik fel ahol lerakták: az Uveinát hegység előtt. Ez alkalommal sikerrel járnak, és elérik az Almásy által 1933-ban megpillantott sziklafestményeket. A falakat gazdagon tarkító zsiráf- antilop- vadjuh- és tehéncsordák az élet hihetetlen bőségéről tanúskodnak. A rajzokat a helyi népek mindig is ismerték, úgy tartották, hogy még odaérkezésük előtt a szellemek alkották őket. Az expedíció csapata itt sem lehetett nyugodt a sivatagi banditák felől, ezért fellélegezve folytatták útjukat Almásy másik legismertebb felfedezése, a legendás Zarzura felé. A szudáni-egyiptomi határhoz érve azonban ismét akadállyal szembesültek: a határ le volt zárva a Líbiai útlevéllel rendelkező touareg kisérők számára.

A harmadik út

Ezúttal Egyiptomból indultak el, ahol elsőként Kairóban fedezték fel Almásy volt lakhelyéül szolgáló Zamaleket, majd a régi városrészt. Baharya oázisból terepjárókkal indulnak első állomásukig, a Korsók hegyéig, ahol a forró homokban maguk is leltek ép korsókat. Utazásuk felfedezésekkel teli: az Oroszlánok völgyében egy második világháborús járműre bukkantak, majd egy feltehetőleg Almásy által hátrahagyott benzineskannára úton a Gilf Kebrir hegység felé. Mielőtt elérték utolsó állomásukat Zarzurát, megcsodálták a Képek völgyét és benne az Úszók barlangját.
Bennünket Almásy feljegyzései, Almásyt pedig két fecske vezette a titokzatos oázishoz, amely mára már semmit sem tartott meg régi vonzerejéből.

Az expedíciónkat mégsem fémjelzi kudarc: megtanultuk, hogy a sivatag éli a maga életét. Néhány jobb év és máris kizöldül a völgy, azután megint kiég minden. Az élők elmenekülnek, és új legendákat kezdenek mesélni. Immár nemcsak ezek a történetek őrzik a sivatag rejtelmes világát, hanem Almásy László feledhetetlen írásai - és talán kicsit Lóránt Attila fotói is.

- A National Geographic Magyarország 2009. decemberi számában 27 oldalas, fényképes publikáció található az expedícióról.-