Rénszarvasok népe - Lóránt Attila számi nyelvrokonaiknál járt a messzi Északon

...kiss...

 

Él egy nép a Skandináv-félsziget legészakibb tájain, amely egy hatalmat mindhárom ország törvényei felé helyez: a természetét. Bár népük egy része az idők során teljesen felhagyott ősi nyelvével és életmódjával, szabadságukat a mai napig megőrizték. Az ott élő népek közül kizárólag a számik tenyésztenek és tartanak rénszarvasokat, mely velük született jogukat képezi, és állataik legelőről legelőre, erdőről erdőre való terelésekor az országhatárok sem jelentenek akadályt. Emellett a szintén tradicionálisnak számító halászat és vadászat művészetét is szabadon, minden engedély szükségessége nélkül gyakorolhatják, melyek még ma is sok számi családnak jelentenek megélhetést.

Lóránt Attila eme, az északi rokonainkként számon tartott nép szokásainak megismerése érdekében 2007 és 2008 folyamán több ízben is útra kelt és látogatást tett Lappföld - hagyományos nevén Sápmi - különböző vidékein. A magukat száminak - semmiképpen sem lappnak- valló emberek óvatosan osztott bizalmának elnyerése után bepillantást kapott a rének terelésének, jelölésének, levágásának és előkészítésének ősidők óta változatlan fogásaiba.
Vendéglátójával motoros szánon úttalan utakon indultak a gazda csordájának nyomába, amely pontos helyének meghatározását ma már az állatokra erősített műholdas jeladó készülékek és a szomszédos gazdák is segítik. A megfagyott hóréteg alatt az állatok nehezen tudnak táplálékra lelni, ezért Attiláék szánjukkal törték a csorda előtt a havat, így segítve őket a legelésben.
Következő alkalommal nyáron, az egyik legfontosabb munkálatok közepette látogatta meg a számikat. Mint azt a gazdáktól megtudtuk, a szarvasok egész évben közös csordában, keverten vándorolva legelnek, különválasztásra évente csak kétszer kerül sor, ilyenkor a környékbeli számik összegyűlnek és e célból felállított falujukban közösen végzik a karámba terelést. Először, nyár végén ki-ki megkeresi az új borjakat és anyjuk azonosítása alapján bemetszik családi jelüket az állatok fülébe. Ebben a munkában a gyermekek is szerves részt vállalnak, első kimetszett bőrdarabkájukat örökké őrzik. A második karámba terelésre ősszel kerül sor, amikor a családok levágják és elkészítik a felhasználásra vagy eladásra a kiválasztott réneket. Kiruna környékén, az északi sarkkör felett 150 km-rel Ola Pittsa gazda Attilát is „munkába fogta" : a számi férfiakkal együtt nyúzta a leölt állatokat.

Beszélgetései során a helyiekkel kiderült, hogy a ma már saját parlamenttel, zászlóval és himnusszal rendelkező egykor vándorló nép nem vágyik autonóm államra. Elmondásuk szerint a kormányok jönnek, mennek, de a tél minden évben beköszönt, a rének minden évben ellenek, így rájuk odakint van szükség. Békés életükre sajnos még sincs teljesen hatás nélkül a külvilág: a csernobili katasztrófa által okozott sugárszennyezettség rengeteg rénszarvastartó családot tett tönkre és még máig is mérni kell a hús céziumszintjét.

 

- A projecten Lóránt Attila és Sara Nordangard dolgoztak. Az expedíciókról a National Geographic Magyarország 2011. decemberi számában olvashatják Lóránt Attila fényképekkel is illusztrált beszámolóját.-